Twilight,Skins,Emos dolgok...

Ez a side mindennel foglalkozik amivel csak kell. Majdnem mindent megtalálsz amit csak akarsz, ha pedig nem akkor írj arra a címre mint lent már leirtam.

 Egy srác naplójából:

Ezt a történetet egy naplóban olvastam. Egy 18 éves srác naplójában. Mióta elolvastam furcsa dolgok történnek velem. Nem kell semmi különösre gondolni. Csak hangokat hallok. Olyan hangokat, amiket talán nem lenne szabad. Hangokat az éjszaka közepén, és nem tudok aludni. Félek. A napló miatt van minden, és amiatt, mert megtudtam mi történt a sráccal. Lehet, hogy csak kezdek begolyózni, ki tudja? De a hangokat akkor is hallom, és ezek nem hétköznapi hangok. A *** életbe, hisz rohadtul valósak. Te is félnél! Úgy érzem, hogy tényleg a napló okozta az egészet. Már azt se tudom, hogy került hozzám az a ***, de nem is érdekes.
El kezdtem olvasni, eleinte nagyon érdekes és humoros volt, egészen addig még el nem érkeztem a szeptember 7.-ei beíráshoz. Először nem nagyon hittem el amit olvastam, gondoltam kamu az egész. De aztán rájöttem, hogy minden igaz. Mondhatnánk azt is hogy megvilágosultam. Hallani kezdtem a hangokat. Azokat a *** hangokat. Vagy nevezzük őket zajoknak. Végül is lényegtelen minek nevezzük őket, a lényeg hogy léteznek. Olvasd el a naplót és rájössz!

Szeptember 7.:

Na üdv!
Én vagyok az megint, hál? Istennek ismét eltelt egy nap. No de mi is történt a mai napon, hát ez itt az izgalmas.
Suliba nem történt semmi komoly. Oké kaptam egy karót, de ***, majd ki lesz javítva, nem is érdekel. Érdekesebb ennél az ami a buszon történt. Persze megint a szokásos busszal jöttem, mert reméltem az a csaj ott lesz. Nem volt ott. Hű de kár! Olyan csaj a világon nincs több, a teste valami csodás, olyan popsim lenne, mint neki, esküszöm egész nap a kezemen ülnék. Ott lett volna biztos megszólítom, de nem volt ott. Kár. Szerintem most végre beszéltem volna vele, bár esélytelen vagyok mint a Maccabi Tel-aviv a BL-ben, de fene tudja egy próbát azért megér a dolog. Na de majd kiderül hogy mit lépek.

Hát sajna a csaj ugye nem volt ott, de nagyon érdekes volt az utazás. Őszintén szólva féltem.
Az egész ott kezdődött, hogy végre valahára kijöttem a suliból, azt indultam a buszváróba. Igen, igen, a busz késett! Mikor nem? Kábé 10 perces volt a késés. Láttam hogy már fordul be a megállóba, valamiért, *** tudja miért ránéztem a rendszám táblára. 666. Ezek voltak a számok. Eszembe is jutott hogy van egy jó kis zenész arc akinek ez a neve. Meg minek is. Ja persze az ördögnek. Csalódnom kellett, mert a sofőr bácsinak nem volt ***, gondolom nem is Lucifernek hívták. Elkezdtem keresni a bérletem, de hát ugye az ember felejt. Otthon hagytam. Szerencsére a pénztárca nálam volt. Kértem egy jegyet. 66 forint volt. Elindultam hogy keresek valami ülőhelyet. Csak egy volt. Hihetetlen hogy tele volt a busz. Ezen a járaton rohadt ritka a nagy tömeg. A reggeli buszon szoktak sokan lenni. Mondjuk a 6-os buszon.

Odamentem az egyetlen üres helyhez. Az ablak felől valami eszméletlen érdekes arc ült. Nem tudom hogy nő volt-e vagy férfi, szerintem a kettő közötti átmenet. Hosszú kezei voltak. Úgy néztek ki mintha csápok lettek volna. A polip jutott róla eszembe. Szerintem volt vagy 2 méter magas, szóval a lábai is elég hosszúak voltak. 4 karú polip. Bámult ki az ablakon, és érdekes hangot adott ki. Mintha cuppogott volna. Jól el volt.
- Szabad a hely? ? kérdeztem tőle.

Felém fordult. Azt hittem felordítok. Mint egy mutáns szörny, izé polip úgy nézett ki. Az arca szinte csaknem teljesen fehér volt. Zombi, ez csak is egy *** zombi lehet, erre gondoltam. A szeme körül lila folt. Mintha kapott volna egy jó kis ütést a szeme alá, vagy erősen kifestette volna. Arra gondoltam hogy valami indián féle lehet a tag, de aztán rájöttem mindenre. Lila, fehér. Újpest drukker. Tuti. Amire ezt a gondolat menetet befejeztem szó nélkül vissza fordult az ablak felé, és újra cuppogni kezdett.
A *** anyád, gondoltam, hozzád szólok, lila majom. Megköszörültem a torkomat.
- Elnézést szabad a hely?
Na most meg aztán le se ***. Nem csak Újpest drukker, még süket is. Rossz lehet neki, főleg mert cuppog is. Elmebeteg. Gondoltam teszek még egy próbát, mert rohadtul nem volt kedvem ácsorogni.
- Hahó! Szabad a hely?

A többi utas elég furcsán nézett rám. De hát kapják be és törődjenek a saját dolgaikkal, gondoltam.
És megtört a jég. Rám nézett azzal a mutáns polip tekintettel, és hozzám szólt:
- Neked foglaltam! ? mondta majd ismét befordult és cuppogni kezdett.
A mindenit, de rendes polip vagy te. Majd feltűnt valami. Rohadtul érdekes hangja volt. Ha nem látom, csak a hangját hallom, esküszöm elküldeném egy óvodába, olyan volt a hangja mint egy kis csoportosnak. Bár azt még mindig nem tudom, hogy ez fiús vagy lányos hang. Ez is a kettő közt volt. A csiga jutott eszembe, az is hímnős, pont mint ez, mert hogy ez is ilyen féle, afelől nem kételkedtem.
Bár nem érdekelt a dolog, mivel fáradt voltam és leakartam ülni, minden áron. A tesi óra mocskos módon kifárasztott. Mikor leültem véletlen meglöktem a polipot.
- Bocs!

Ült, bámult ki az ablakon és cuppogott. Reméltem legalább a cuppogást abba hagyja, de nagyon gyorsan, mert untam. Fáradt voltam és pont a hülye cuppogás hiányzott.
Majd még jobban meglepődtem. Felemelte a kezét, és az ablakot kezdte el kapargatni, na és persze közben cuppogott. *** meg, gondoltam. Ez a *** mindig kitalál valamit, hogy szórakoztasson. A rohadt életbe.
Biztos tetszett neki a móka, mert sokáig csinálta, majd hirtelen abbahagyta és rám nézett. Ha lehet most még ijesztőbb volt az arca mint az előbb. A lila folt viszont eltűnt az arcáról! Azt hittem kiesek a székből! Hogy a picsába csinálhatta? Nem foci szurkoló ez, hanem varázsló! Még le sem törölhette az arcát, mivel az biztos, hogy az arcához nem nyúlt, az feltűnt volna.
Csodálkozásomban véletlen megszólaltam:
- Jó trükk.

Halkan mondtam, biztos voltam benne hogy semmit nem hallott. Felé fordultam és engem nézett. Elfordultam, de továbbra is nézett. Na meg persze cuppogott. Szája úgy mozgott mint a halaké, ez eddig fel se tűnt. Minek nézel ***? Nem tudtam. Csak nézett egy darabig majd megszólalt a kis óvodás polip hangon.
- A végállomásra tartasz?
Na hogy ez miért érdekelte azt még mindig nem tudom. Azért válaszoltam.
- Nem.
Nem valami bő válasz, de nincs olyan ember, aki szívesen társalogna egy polippal. Reméltem végre elfordul, és nem nézz tovább. Nagyon zavart, egyre jobban. De nem tette, ismét megszólalt.
- Mindenki oda tart! Te is!

Megborzongtam. Teljesen más hangon szólt, mint ez előtt. Nyoma sem volt a kis óvodás polip hangnak. Egy az egyben más hang volt. Mintha egy túlvilági hang lett volna. Persze ilyen csak a mesében van, inkább valami hangutánzó féle arc lehetett. Mint a Bagi vagy a Nacsa.
Miután eltűnődtem ezen újabb gondolatok jelentek meg a fejemben. Konkrétan az, hogy mit is akart mondani ezzel a bölcsességgel. ?Mindenki oda tart!? Mindenki a végállomásra tart. Én is. Biztos valami ókori bölcs okos mondása volt ez, de tévedett, nem megyek a végállomásig.

Ránéztem. Ismét az ablak felé fordult és cuppogott. Csinálja, ha élvezi. Inkább megnéztem mennyi az idő. Huh még 5 perc hazáig, reméltem addig nem lesz részem valami újabb voodoo varázslatban. Megint tévedtem. Mikor újra felnéztem, már megint engem nézett. Újabb borzongás vette kezdetét. A szeme sárga volt. Őszintén szólva, előtte nem néztem milyen színű volt a szeme, de kétlem hogy sárga. Talán mintha barna színű lett volna. Vagy nem? A fene tudja.
A további 5 percben szinte levegőt se mertem venni. Életemben nem vártam még semmit, így mint hogy leszálljak a buszról. Szörnyen lassan telt el az 5 perc. Mintha 5 óra lett volna.
Aztán végre láttam, hogy mindjárt otthon vagyok. Elindultam hogy jelezzek. Ahogy felkeltem és az ajtóhoz mentem végig engem nézet, csak úgy mint az 5 perc alatt. A busz végre megállt, azt hittem ez a pillanat soha sem jön el az életemben. Az ajtó kinyílt, és villám gyorsan leszálltam. Fellélegeztem, de csak egy pillanatra. Újra magamon éreztem a szemeit. Az ablakon keresztül benéztem az ablakon arra a helyre ahol nem rég én is különös utastársam ültünk. Nem volt ott! Szívverésem felgyorsult, és gyorsabban vettem a levegőt is. De hát persze! Hisz nem az ajtó felőli oldalon ültünk. A másik oldalon. A busz még időzött, így volt időm átmenni az úton és megnézni az ablakot ahol tényleg ültünk. Ott sem volt senki. A szívem ismét majd kiugrott a helyéről. Egy pillanatra nem kaptam levegőt, majd zihálni kezdtem. Ez leszállt. De nem lehet ide valósi, ismerném. Vagy mégse? Mit akarhat itt. Hallottam, ahogy a busz ajtaja becsukódik. Majd a sofőr sebességbe tette a járművet és elhajtott.

A polip ott állt! Ha lehet a szívem még gyorsabban kezdett verni. Egy véres kés volt a kezében. Nem hittem el amit láttam. Lehunytam a szemem. Mikor újra kinyitottam, nem volt ott senki. Sehol egy polip kinézetű arc, sehol egy véres kés. Hát persze, hallucináltam! Én hülye, túlságosan fáradt vagyok, meg hát erre a polip is rátett egy lapáttal. Nem is szállt le. Aztán az futott át az agyamon, hogy az is lehet hogy az egész polip egy hallucináció volt. Ááá ez badarság, vetettem el magamban az újabb agyrémet. Ott volt az tuti. Nem szállt le, az oké, de ott volt. Beszéltem is vele, sajnos. Biztos ott volt a buszon, ezt szentül hiszem.
Ezek után elindultam haza. Ahogy sétáltam haza felé, érdekesnek találtam hogy rajtam kívül senki nem volt az utcában. Nem is emlékszem mikor volt utoljára ilyen, régen az biztos. Már nem sok volt hátra a házunkig, amikor érdekes hangot hallottam. Cuppogást. Aztán valaki mintha ablaküveget kapargatott volna. Úgy hallatszott oldalról jön a hang. Arra fordultam, és az ablak mögött ott volt ő. A polip! Mr. Octopus! De hisz itt tudom ki lakik. Ez itt a 66-os számú ház, ki is lakik itt. Hát persze az öreg Pölösiék. Újra az ablakra néztem. Pölösiné állt ott és az ablakot mosta. Már megint hallucinálok.

Gyorsabbra vettem az iramot, hogy minél hamarabb itthon legyek. Már szinte rohantam, és közbe hátam mögül a cuppogós zajt hallottam. Nem mertem hátra nézni. Valahol legbelül tudtam, hogy hülyeség, hisz nincs ott senki. De a cuppogást tisztán hallottam. Már csak pár méter választott el a bejárati kapunktól. Gyorsítottam, és útközben előkaptam a kulcscsomómat. Odaérve a zárba tettem és elfordítottam. A cuppogást egyre közelebbről hallottam. Lenyomtam a kilincset, és nyitni akartam az ajtót, de az a *** a meleg miatt megszorult egy kicsit. Elkezdtem befelé tolni, a hang egyre közelebb volt, mintha a nyomomba lett volna. Bent voltam bevágtam az ajtót. Fellélegeztem, ma már másodszorra.
Az otthon közelsége megnyugtatott, habár ha üldöznek, akkor az üldözi könnyedén átnyúlhatott volna a kerítés rácsain és magához ránthatott volna. Hátrafordultam és persze senki nem volt ott, majd egy halk kacajt hallottam. Mintha nem e világi lett volna. Majd csend, legalábbis a hang eltűnt, csak a megszokott hangokat hallottam. Úgy éreztem vége. Megnyugodtam, légzésem és a szívverésem visszaállt a szokásos állapotba. Ha lehet még fáradtabb voltam, mint tesi óra után, de ez nem is csoda, mert hazáig szaladtam. Meg is izzadtam rendesen. De a lényeg hogy már vége. Se cuppogás, se kaparászás, se kacaj. Végre.

Juhé! Bementem a házba, és itt már minden rendbe volt. Anya valami kaját főzött, Apa közben beszélgetett vele, a bátyám pedig a 666-ot hallgatta.
Szóval jó öreg napló ennyi lett volna ez a történet. Amiről már magam se tudom, hogy mi is valójában. Hallucináció, vagy valóság! A kettő között lehet, mert a buszon biztos láttam Octopust, viszont a többi talán már élénk fantáziám része.
Na mára ennyit, megyek meccset nézni. Ma lesz a sorsdöntő vb selejtező a svédek ellen. Nyernünk kell. HAJRÁ MAGYAROK!
Pá napló!

Vége is van a beírásnak, és a naplónak is. Több bejegyzés nem került bele, és soha nem is fog. A srácot másnap reggel az az 8.-án találták meg. Bent volt a szobájában, az ágyban feküdt. A szülei találtak rá. A srác halott volt. Nem tudni hogyan, de annyi biztos hogy a jobb kezéről hiányzott a mutató ujja. Egyszerűen eltűnt. A rendőrség arra gondolt, hogy a srácot meggyilkolták, de nem értették, hogy történhetett, mert semmi erre utaló jel nem volt. Egyedül a fiú bátyja hallott az este folyamán zajokat, testvére szobája felől. Cuppogást és kaparászást. Nem tulajdonított neki különösebb figyelmet.

A napló is előkerült. Kiderült hogy a buszon, az nap semmi féle polip ember nem volt. Az utasok szerint a fiú néha megszólalt, mintha magában beszélne. A lényeg hogy a polipnak nyoma sem volt. A srác pedig halott volt, és hiányzott egy ujja. Talán a meccs után halt meg, ki tudja. Lehet hogy még hallotta Matthäus nyilatkozatát. ?Megölt minket ez a *** gól.? A srácot meg megölte ez a *** polip. Tudom. A polip, aki szerint mindenki a végállomásra tart. A rohadt életbe milyen igaza van. Tudod valamit, de csak azért mert nem e világi. A másik oldalról, a túl világról jött közénk, hogy elvégezze a piszkos munkát. Elvisz a végállomásra.
Őszintén szólva nem tudom, hogy került hozzám a napló. Nem emlékszem. Elkezdtem olvasni, és elértem az utolsó bejegyzéshez, és azt is végig olvastam.

Másnap velem is érdekes dolgok történtek. Busszal indultam haza. 66 forint volt a jegyem. Érdekes egybe esés, de ez még semmi. A buszon egy hely volt csak. Elindultam oda és láttam hogy ki ül ott. Mr. Octopus, a polip volt az! Az ablak felé fordult és cuppogott. Nem mertem leülni, a következő megállónál le is szálltam. Megvártam a következő buszt, jobbnak láttam ha azzal megyek haza. Sokat kellett várnom, és közben hallottam a cuppogást. Rohadtul féltem. Végre megérkezett, szerencsére csak 10 percet késett. Ismét felszálltam és vettem egy újabb jegyet. A busz megint tele volt, és a cuppogást is tisztán hallottam. Ordítozni kezdtem és mindenki furcsán nézett rám:
- Emberek! Maguk nem hallják? Nem látják? Ott ül az a *** polip. A *** életbe, hát senki nem hallja?

Senki nem hallotta, és nem látta. Csak engem láttak, amint ordítozok. Leszálltam a buszról és úgy döntöttem gyalog megyek haza. Hosszú séta várt rám, de az is jobb, mint egy buszon utazni a polippal. Egész úton haza felé minden honnan hallottam a cuppogást, és éreztem, hogy figyel engem. A mellettem elhaladó emberek arcát lestem, hátha felismerem. És egyszer csak megláttam, biztos voltam benne hogy ő az. Fehér arc, hosszú végtagok és sárga szem.
- Húzz a ***, te ***! Tudom, hogy te voltál! Te ölted meg a srácot!

A tag furán nézett rám. Hisz csak egy járókelő volt, nem a polip. Szó nélkül tovább haladtam, nyomomban a hangokkal. A sráchoz hasonlóan, egyre közelebbről és közelebbről hallottam a cuppogást. Mikor átléptem a kapun a túlviláginak hangzó kacajt is tisztán hallottam.
Az nap este nem aludtam semmit. Ültem az ágyamban, és bámultam magam elé. Éjfél körül, visszatértek a hangok. A polip eljött értem. A túlvilági polip, talán ő a halál, nem tudni, de este eljött értem. Szobám ablakán kaparászást hallottam, odanéztem és a sötét éjszakában két sárga szempárt láttam, szinte izzottak a sötétben. Ordítani akartam, de nem bírtam. Majd észre vettem hogy csak Orlando van ott, a macskám. De a fenét, legbelül tudtam hogy nem macska az ott, hanem ő az, a polip, Mr. Octopus.

Ez egy hete történt, és azóta még élek. A hangokat folyamatosan hallom, szinte egész nap. Az éjszakák a legrosszabbak, mert nem merek elaludni. Tudom hogy engem less, érzem magamon a sárga, izzó szempárt. Arra vár hogy elaludjak és akkor lecsap. Másnap meg csak a hullámat találnák meg, és hiányozna egy ujjam. Hát köszi, ebből nem kérek. Bár tudom, hogy nem lehet elfutni előle. Csak játszik velem, bármelyik pillanatban lecsaphatna rám, de nem, ő nem ilyen. Szórakozik velem, kínoz. Ha egyszer rájössz, hogy ő létezik, akkor véged van. Elolvastad a naplót! Te is a listáján vagy. Hallgasd a hangokat és figyeld a sárga szempárt az éjszakában. Te sem tudod, hogy mikor jön elérted. Ne aggódj, álmodban csap le, szerintem nem érzel majd semmit, de lehet, hogy tévedek.
Ne próbálj elmenekülni, hidd el csak rosszabb lesz, sokkal rosszabb! Hisz tudod: ?Mindenki a végállomásra tart!?


A villany:

Két diáklány lakik egy lakásban. Egyik este az egyik csaj elmegy mert randija van.

 Eszébe jut, h a táskáját benn felejtette a szobában. Csendben belopózik, a villanyt
 se kapcsolja fel, mert a barátnője már alszik és nem akarja felébreszteni.
Minden remekül sikerül, másnap reggel megy haza, látja h ott a rendőrség.
 bemegy a szobába, és a barátnőjét holtan találja az ágyon, a falra pedig vérrel ez van fölírva:
 FOGADJUNK ÖRÜLSZ HOGY NEM KAPCSOLTÁL VILLANYT!



A pszichopata

A történet egy sötét este kezdődik, hamar besötétedett, Molly a szobájában ült,
 és olvasott egy újságot. Az újságban egy cikket talált, egy pszichopatáról, aki
a környéken járkál. Azt gondolta biztos valami mese, hogy megvegyék az újságot.
Egészen estéig gondolta így. Mind a 9 kutyája veszettül ugatott. Kinézett
 telihold volt. Nyugtatni próbálta magát, hogy biztos csak azt ugatják. Aztán eszébe
jutott, hogy elfelejtett vacsorát adni a kutyáknak, elindult kifelé. Kopogást hallott az ablakon.
 Mindenütt kopogott, de egy ablaknál erősebbet, mint a többinél. Kinézett. Esett az eső.
 Nagyon sötét volt, ezért Molly nem sokat látott kintre, csak a vízcseppeket látta az ablakon.
 Az átlátszó vízcseppek közé vörös cseppek is keveredtek. Molly nem értette miért lehet ez.
 De bátran ment tovább kifelé. Aztán eszébe ötlött, hogy azért ki vihetne egy esernyőt, hogy ne ázzon el.
Visszament és megkereste.

Visszaért az ablakhoz. Ismét kinézett rajta, de azt már szinte teljes egészében borították
a vörös cseppek. Molly mostmár bizonytalanabbul indult tovább. Amikor kilépett az ajtón
az egyik kutyája nyüszítve rohant felé. Molly nem értette miért csak egy jön, hol van a többi?
 A kutyája elindult Molly előtt. Molly nyugtalanná vált, mert a kutya bátortalanul lépkedett csak előre.
 Nem tudta vajon mi lelte a kutyát, és mi a többit? A kutya egész a kert végéig vezette ott megállt.
 Molly egy lyukat látott a kerítésen. Megijedt. Azt hitte, hogy a többi kutya kiszökhetett.
 De a kutya amelyik idáig vezette tovább indult. Molly utána ment. A kertben lévő egyik bokorhoz értek.

 Molly elborzadt a látványtól.
Mindenütt vér volt és két halott kutya a bokor mellett.

A kutya tovább indult. Most egy fánál álltak meg. Ott újabb kutyák,
 melyek vérükben fekszenek, s a sárba maguktól temetődnek be. De a kutya tovább akar menni.
 Látszik rajta, hogy még mindig fél. A ház fala mellett mennek el. A kutya nem akar megállni,
 de kénytelen, mert Molly megdermed, és a földre néz újabb kutyák. Fölöttük az ablak, melyet elborít a vér.
 Molly mostmár értette a vörös cseppeket. Hirtelen eltűnt mellőle egyetlen kutyája. Nagy nyüszítést hallott.
Erre Molly a ház másik végéhez futott.

Ott feküdt a kutyája. Halottan. Most már Molly is félt. Tudta, hogy a tettes még a közelben van.
Megfordult, hogy visszamenjen a házba, de hirtelen a pszichopatával találta szembe magát.
 Ugyanazzal, akit nemrég az újságban látott. Hirtelen erős fájdalmat érzett. Valami hideg,
 és éles csúszott az oldalába, a földre zuhant, és örökre ott maradt...

A pszichopata ÉL... Még mindig...



Balta:

Csodálatos nyári este volt, az égen már ragyogtak a csillagok, s kellemesen
 langyos szellő fújdogált, megremegtetve a szomorúfűz ágait.
A két fiatal szerelmes egymásba gabalyodva ült a fa alatt, s nem törődtek a külvilággal.
Éppen ezért azt sem vehették észre, hogy ott guggolok a szemközti bokor indái közt
, s némán figyelem őket. Jobb kezemmel félre hajtottam egy arcom elé lógó gallyat,
 míg a ballal egy baltát szorongattam.Csodálatos nyári este volt, az égen már ragyogtak
 a csillagok, s kellemesen langyos szellő fújdogált, megremegtetve a szomorúfűz ágait.

A két fiatal szerelmes egymásba gabalyodva ült a fa alatt, s nem törődtek a külvilággal.
Éppen ezért azt sem vehették észre, hogy ott guggolok a szemközti bokor indái közt,
 s némán figyelem őket. Jobb kezemmel félre hajtottam egy arcom elé lógó gallyat,
 míg a ballal egy baltát szorongattam.
Csak a megfelelő alkalomra vártam, hogy cselekedhessek. Mindkettejüket jól ismertem,
 a legjobb barátaim voltak. A srácot Balázsnak, a lányt Enikőnek hívták, egy osztályba
 jártam velük. Mindig számíthattam rájuk, ha segítségre szorultam, s ezt mindig viszonoztam is.
 Sosem tudtam volna ártani nekik egészen ma estéig. Most azonban elkövettek egy nagy hibát:
 szerelmesek lettek egymásba.

Andit már egészen kis korom óta ismertem, s én is szerelmese voltam belé első perctől fogva.
 Balázst az iskolában ismertem meg, a legjobb barátomként tekintettem rá. Ezt azonban
 nem tudtam nekik megbocsátani.
Mikor megtudtam, hogy mi van kettejük között, düh és bosszúvágy öntötte el az agyamat
 és csak arra tudtam gondolni, hogy ezt nem hagyhatom büntetés nélkül.
Balázs félre húzódott a lánytól, mondott neki valamit, aztán felállt, leporolta a nadrágját és
 elindult a tisztás széle felé, az erdőbe.
Eljött az én időm!
Megvártam, amíg a srác eltűnik a lány szeme elől, s felpattantam.

A tisztás szélén a homályban, ahol Encsii nem vehetett észre, végigosontam Balázs után,
 és én is ott vettem be magam a fák közé, ahol ő.
Nem kellett sokáig keresnem, alig volt néhány méterre a legszélső fáktól. Mikor ráleltem,
éppen a dolgát végezte. Nem húzhattam sokáig az időt.
- Ne haragudj pajtás. ? suttogtam, és két kézzel meglendítve a baltát pontosan a gerince
 mellett hasítottam ketté a hátát, nyaktól derékig. Azonnal meghalt.

Elégedett vigyorral az arcomon néztem a földön heverő vértől lucskos testet. Mielőtt
 megfordultam volna, leköptem.
Ezután elindultam a következő áldozatom felé.
Út közben azon töprengtem, vajon milyen arcot fog vágni Encsii, mikor meglát? Ahogy
magam elé képzeltem, nevetés tört rám, amit azonnal elfojtottam.
Lassan közelítettem meg hátulról, vigyáztam, nehogy idő előtt meghallja lépteimet.
 Mikor elértem a fát, félhangosan megköszörültem a torkom, hogy észrevegyen.
Mire megfordult, a baltát a hátam mögé rejtettem, így a homályban semmiképpen sem láthatta azt meg.

- Jó estét kedvesem! ? köszöntöttem, s szememben fellángoltak a bosszú lángjai.
- Szia! Te hogy kerülsz ide?!
- Mondhatni, erre vitt az utam. Te?
- Balázzsal vagyok itt? tudod, járunk.
- Tudom. Ő most hol van?
- Épp a dolgát végzi, mindjárt itt lesz.
- Nem hinném.
- Hogy érted ezt?
- Nem fog már visszajönni.
- Miket beszélsz?
Lassan előhúztam a baltát rejtekéből és úgy tartottam, hogy a holdfényben megcsillant rajta a vér.
- Úristen! Te?
Némán bólintottam és tettem feléje egy fenyegető lépést. Ismét magasra emeltem a gyilkos eszközt.
- Szeretlek! ? mondtam halkan, aztán kettécsaptam a fejét.

A fekete rózsa
 
Élt egyszer egy földműves, a feleségével és két lányával. Egyik nap elment a pékségbe. A virágárus bódéja mellett haladt el, mint mindig. Most is megnézte a kínálatot, mint mindig. Egyszerre megakadt a tekintete. Egy csodaszép fekete rózsa volt, amilyet még sohasem látott. Azonnal kiment a fejéből a pékség: megvette a rózsát. Otthon a konyhaasztalra tette egy gyönyörű vázába. Az egész családja álmélkodott: a rózsa szinte megbabonázta őket. Aztán este lefeküdtek aludni. Sűrű, sötét felhők takarták el az eget, süvített a szél. A paraszt felriadt álmából. Különös zajokat hallott. Elhessegetett a fejéből minden rossz gondolatot. Hisz csak a szél rázza az ágakat. Reggel bement a legkisebb lánya szobájába. S a kislánynak át volt vágva a torka. Szép, szomorú temetést rendeztek a lánynak. S a gyász kifejezéseként a földműves egy szál fekete rózsát vett az idős nénitől, a virágosbódéban. Otthon a rózsát, a vázát  és az abroszt a konyhaasztalra tette. Este lefeküdtek aludni. Szép, csendes este volt. A paraszt éjjel megint furcsa zajokat hallott. Reggel bement a nagyobbik lánya szobájába. A lánynak el volt metszve a torka. Szép, szomorú temetés. A gyászt egy éjfekete rózsa fejezte ki a konyhaasztalon. Mikor a gazda reggel felkelt, holtan találta a feleségét maga mellett. Temetés. Este egy fekete rózsát tett a gyász jelképeként az éjjeliszekrényre. És egy kést a párnája alá. Tiszta volt az ég, a telihold fénye besütött az ablakon. A neszekre a paraszt kinyitotta a szemét. Egy kéz nyúlt ki a rózsából. A kézben egy tőr méretű tövis. Az ember nem tétovázott: egy mozdulattal levágta a kezet. Velőtrázó sikoly töltötte be a kis szobát. Süket csönd maradt utána. Reggel az ember a pékség felé tartott. A virágosbódé mellett haladt el, mint mindig. Amint nézelődik észreveszi hogy virágárusnak hiányzott az egyik keze...  (Szóval a gyilkolászást végig a virágárus csinálta!!!)


A temető titka
 
Egy szerény kis faluban minden nyüzsgő településtől elzárva a legelső házban élt egy öreg néni, aki már nagyon régóta ott él és már 20 éve özvegy! Ez  a néni mindent tud és mindent ismer ebben a faluban , de úgy tűnik mégsem mindent ő is azt hitte hogy mindent tud, de csak addig, amíg egy nap furcsa hangokat hallott a temetőből, mert a temetővel szemben lakott  . Kiment az utcára,  de a hangokat már nem hallotta,  gondolta átmegy, megnézi, nehogy valaki ellopja a csokrot amit a férje sírjára vett. A csokor ott volt de a sírkő ki volt borulva a helyéről!! Körülnézett, de senkit nem látott! Visszament a házába . Másnap a boltban beszélgetett pár emberrel, és ők nem hallottak mást csak egy kis csörömpölést! Másnap az este a néni megint hallotta a hangokat, kiment, de sajnos többet már nem jött vissza. Mindenki megsiratta és meg is tartották a temetést! A nő lelke valószínű a pap miatt, aki nem tartotta meg rendesen a temetést állítólag itt maradt a földön! És nem értette, hogy miért nem veszi észre senki . Aztán meglátta a sírkövön a saját nevét és megértette, hogy már csak szellem és most (éjfélkor) megtudta, hogy minden éjjel a temetőben újra élednek a halott emberek és mindegyik rosszként tér vissza. A néni a férjével együtt szintén rosszként tért vissza! Ez a legenda állítólag igaz!!!!!!És, ha haloowinkor 24:00-kor kint állsz a falutok,vagy  városotok temetőjében, látod, ahogy a néni és a férje csalogat bele a kiásott sírba!!!!! (EZT INKÁBB NE CSINÁLJÁTOK MEG)

A FEKETE ANGYAL....
 
Ezt a lányt  Amynek(emo stílusu )  hívták de mindenki csak ,, fekete angyalnak " csúfolta  amiatt  hogy állandóan feketében járt iskolába.A picsa klónhadsereg állandóan kiközösitette őt nem álltak vele szóba . Ez ment a félév feléig amikor is egy újj fiú jött a suliba.. Amy első látásra beleszeretett a fiú akit Joelnek hívtak ő sem gndolta máshogy nem is csodálom mind a 2 emo stílusu.De nem csak Amynek tetszett meg a fiú és az benne az érdekes hogy a picsa klónhadseregben még nem fordult elő olyan hogy vkinek egy emofiú tetstik meg!Hát ez bekövetkezett !!Ugyanis a klónhadsereg vezérének Lenának megtetszett,de látta hogy nem ő az egyetlen akinek bejön..Küzdött érte keményen de Joel mégis inkább Amy felé hajlott mintsem Lena felé.Az egyik szünetben hosszú szünet volt mindenki táncolt ugyanis buli volt a tornateremben ..Amy is odatartott és igen csinos volt ..Fekete fehér pöttyös szoknyában.Megbeszélték Joellel hogy együtt mennek a bálba és az ajtó előtt találkoznak..Nem igy történt!!Amy csak várt várt de nem jött ugy döntöt vele vagy nélküle debemegy..nem kellet volna..ugyanis olyat látott amit eddog még soha a barátja Joel Lenával táncolt de látszolag a fiu nem élvezte az egészet...Fekete angyalkánk odakiáltott  látta milyen szomorú a tekintete és szinte könnyben áll ..ekkor Lena arcán mosoly jelent meg de még milyen kárörvendő mosoly!!!Joelt átpasszolta két bodybilldinges fickónak Amyről ő maga gondoskodott . Mivel Halloween van azt hitték a többiek hülyéskednek nem is foglalkoztak velük. Elmentek a suli alatt levő  színhátba ami be volt zárva de ők leütötték a zárat..mind a 2 emot kiláncolták egy falra .. és a jelenlevőknek elöadtak egy jelenetet ami ugy volt megrendezve ohgy erdeti legyen tehát valóságos legyen a leszurás ilyesmi..elkezdődött az előadás és jön a csattanós rész : elengedték őket  mind a kettőjüket beültették egy víztárózóba lement hozzájuk Lena  és ezt mondta:
-Ha nem lehet az enyém Joel a Tied se legyen és elvágta a szerencsétlen fiú nyakát ...
-NEEEEEEEEEEEEEEE!!-kiáltja Amy.És fekete könnycseppek potyogtak az arcáról.Ekkor olyan dühös lett  hogy ezt orditotta a képükbe:
-BÜDÖS RIBANCOK!!Hát ti nem vagytok normálisok,nézzétek meg mit csináltatok!!(AMY)
-SAJNÁLOM!!!Ó bórzasztóan de most végig kell ahogy megfullad!!(Lena)
-Remegő hangon de igy szólalt:Ne félj kedvesem  szeretlnek itt vagy a másvilágon de újra eggyütt leszünk!!!Joel szeme mindent kimutatott amire Amy vágyott..egy rövid mosoly és megfulladt..De várjunk csak még Joel hárta hagyott valamit odarakta Amy kezébe!!Mi az mi az?? kérdezik fentről Lenáék undorral..
-A Végzet!!Ekkor megfordullt és egy fekete gömböt tarott a kezében azt mondta amig ez a gömb a Földön van addig mi soha nem hagyunk nyugtot azoknak akik ezt tették velünk és soha nem jutnak át Szent Péter kapuján!!
-lerakta a földre  odaült Joel élettelen teste mellé és  mogyogta . Találkozunk a másvilágon szerelmem!Amy Felvágta az ereit..kinok között de meghalt ő is.
Lenáék elöször nem gondolták komolyan ...de aztán olyan érzésük lett mintha lenne itt valaki rajtuk kivül elmenekültek de a színház ajtaját örökre bezárták!!Bár erről az egészről nem tudott meg semmit mégis  furcsa dolgok történnek..
a folyosón  állandóan vércsepek vannak  a tükörre állandóan az ő nevük van felirva Amy+Joel örökké!!Állítóla vki még látta is a szellemüket ahogy egymás felé rohannak és megcsókolják egymást és aztán eltünnek..

 Hol van a Kezem??
 

 Élt egy házaspár!Az asszony egy üzemben dolgozott. Egyszer nem figyelt és az egyik gép letépte a kezét a könyökétől lefelé! Fröcsögött a vér! Az asszony teljesen depresszíós lett!
Csak úgy tudta elképzelni életét ha minden pénzükből csináltatnak aranykezet! Ez meg is történt!Az asszony csoda szép aranykezet kapott!Teltek az évek az asszony megbetegedett!
Közeledett a halála ezért végrendelkezet.Csak ennyit: " Az aranykézzel együtt temessék el és maradjon is a sírjában " így is lett eltemették.
A férfi tovább élt a házban de már alig volt pénze ruhára és ennivalóra is!
A reménye az asszonnyal eltemett aranykéz volt! Eldöntötte este kimegy a temetőbe és kiássa!
Sötét volt nagyon! Megtalálta a sírt és elkezte ásni!Sietett!Mikor kiásta kivette az asszony csontjai közül, és ott hagyta a temetőt!
Mikor hazaért nagyon elkezdett félni......!Az ágy az ablak melett volt!Az ablak résnyire kivolt nyitva és behalatszódtak a kihalt utca zajai! egyszercsak csoszogást hallott!Átölelte az aranykezet!Meglepődött mert a csoszogás abba maradt..............AZ Ő HÁZA ELŐTT!
Kert ajtó nyitódik amit a férfi sietségébe elfelejtett bezárni!Így a lassú vonatott csoszogás a kertben folytatódott!Átment az ablak alatt és megált a bejárati ajtó előtt.Csend....!Kaparászás a zárban............kattanás...az ajtó kinyitódott!A férfi nagyon félt!A csoszogás a nappaliba folytatódott!A férfi már alig vett levegőt is!Csendben hallgatózott.......halk suttogást halott elég tisztán!
" Hol van a kezem?Hol van a kezem? " Láb dobogás a lépcsőn "Hol van a kezem?Hol van a kezem?" Állj!Valaki megállt a férfi szoba ajtaja előtt!nyikorgás..............recseg a padló................a férfi érzi a lehelletét.........." Hol van a kezem? Hol van a kezem?NÁLAD VAN!!!!!!!!!!"




Weblap látogatottság számláló:

Mai: 7
Tegnapi: 6
Heti: 19
Havi: 120
Össz.: 9 191

Látogatottság növelés
  |     |     |  
Oldal: Emos horror sztorik!
Twilight,Skins,Emos dolgok... - © 2008 - 2014 - good-side.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

EladoDomain.NET támogatásával a HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: emos véres képek - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »